The ancestors of my family, moved to Hungary, at the early 1900s, from Croatia. They settled down here, built their existence & became a noble, well - known family in Cegléd city. As far as I know myself, I' m interested in the photography, this is why started to learn this beautiful art & now I working as a freelancer in Sopron city.

Egy fontos dolog, azoknak, akik a "szegény rendőrök" pártját fogják : amikor az ember rohamrendőrnek megy, vagy oda osztják be - amúgy tökmindegy - akkor kurvára tisztában van vele, hogy egy esetleges tüntetésen mi várhat rá; hogy megdobálhatják kővel, molotovval, stb. És erre őket fel is készítik. Tehát nekem senki ne sírjon, hogy úristen szegény rendőrök ! Ez benne van a munkájukban és NEKIK nem kéne úgy viselkedni, hogy mert nem tudnak egy dobálót sem elfogni, tehetetlenségükben ártatlan bámészkodókat vernek, vagy fognak le !!! Ez olyan mintha a katona elkezdene óbégatni a harctéren, hogy : Jézusom, itt lőnek ! - no comment; amikor nem kéne, vannak egy csomóan, amikor kellenének, például vidéken, ahol naponta lenne rájuk szükség, akkor nincsenek sehol, mert Budapesten kell védeni, azt a mocskos táncoló vörös szart... Magyarország itt tart manapság sajnos. Ennek ellenére én bízom a szebb jövőben, amit a történelmünk során már annyiszor megtapasztaltunk ! Ennek bizonyítékául álljon itt egy vers :

Márai Sándor : Mennyből az angyal

Mennyből az angyal, menj sietve
Az üszkös - fagyos Budapestre
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék !
Szólj hangosan az éjszakából :
Angyal, vigyél hírt a csodáról !

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék,
Csillagszóró villog a fákról,
Angyal, Te beszélj most a csodáról !

Mondd el, mert ez világ csodája :
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák :
Népek Krisztusa, Magyarország !

És elmegy sok ember előtte :
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta :
Testét ette és vérét itta,
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta,
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony :
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mi végre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték ?
Mért nem várta csendben a végét ?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta : Elég volt !

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger ?
Miért remegtek világrendek ?
Egy nép kiáltott.. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik : Mi történt ?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt ?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik
Ők, akik örökségbe kapták :
Ilyen nagy dolog a Szabadság ?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
A költő, a szamár, s a pásztor
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik : mennyből az angyal.

New York, 1956